A képzelet, és a fantázia öngyógyító folyamatokat indíthat be, emiatt is van nagy szerepe a gyermek egész személyiség fejlődésében. A mese nem csak szórakozást ad a gyermeknek, hanem fejleszti önismeretét, személyiségét. A képzeleten keresztül dolgozza fel mindennapjait, belső konfliktusait. Éppen ezért nagyon fontosnak tartjuk a Játéktérben ezen képességüket fejleszteni a gyerekeknek, hogy kiegyensúlyozottá váljanak.  

A mesét hallgató gyermekben gyakran jelennek meg belső képek, melyeket fantáziának tekintünk. Ennek jelentősége azonban sokkal nagyobb, mint amit tulajdonítanak neki. A gyermek mély lelki életében ezeknek a képeknek a segítségével rögzül az információ, mely a legsajátabb önmagáévá válik. A jobb félteke információ-feldolgozó folyamatai alapvető érzelmi és szellemi tudásként raktározzák el a mesékben kódolt szimbólumokat. Ezekhez egy életen keresztül, mint magától értetődő tudáshoz lehet fordulni. Ha mesefilmek formájában kívülről kapja a képeket, annak megerősítő ereje jelentősen csökken, hiszen nem a saját természetes képei segítségével kódolt, nem hozzáférhető közvetlenül, nehezebben elevenedik meg, mint saját tudás. Belső képeink legismertebb területe az álmok világa, melyekben közismerten nehéz eligazodni, mégis ezt nevezik az önismeret "Királyi Útjának". Az álmok elemzésével, jelentőségük tudatosításával közelebb kerülünk nehézségeink megértéséhez, és újszerű megoldásokat találhatunk problémáinkra. Az önismeretnek és a pszichoterápiának egyaránt több módszere használja a vezetett imaginációs gyakorlatokat, melyekben szándékkal, de szabadságot hagyva hívják elő a belső utazásban a szimbólumok segítségével a mélyebb lelki valóságot. Ezek másféle törvényeknek engedelmeskednek, mint a mindennapok világa, éppen ezért a mesék világával mutatnak szoros rokonságot.

A képzelőerő kreativitásunk részeként vágyainkat, terveinket, sőt mélyebb motivációinkat jeleníti meg a mindennapokban a fantáziafolyam képében. A világról és önmagunkról alkotott belső képek a művészetnek is talán legfontosabb forrását képezik. Fontos kiegészítés, hogy ez a "kép" szó nemcsak a vizuális belső élményre vonatkozik, hanem éppúgy a többi érzékszervi minőségre is, pl. zenei élményekre a hallás kapcsán. 

A képzeletnek, nagy szerepe van a gyermek egész személyiség fejlődésében. A képzelet során úgy jelenítjük meg a nem látott képet/észleletet/illatokat, hangokat is, mintha észlelnénk. Ez nem csak egy belső kép, hanem magába foglalja a külvilág tárgyaival, eseményeivel kapcsolatos érzéseket, személyes jegyeket is. 

A mese nem csak szórakozást ad a gyermeknek, hanem fejleszti önismeretét, személyiségét. Hogy egy gyermeknek egy adott életkorban melyik mese a legfontosabb az attól függ, hogy éppen hol tart a lelki fejlődésben, hogy éppen milyen problémák foglalkoztatják a legjobban. A szülők hajlamosak arra, hogy az általuk kedvelt, nekik tetsző meséket meséljék. A mese kiválasztásánál mindig a gyermek kívánságát kell figyelembe venni. Ha a gyermeket még nem köti le valamelyik mese azt jelenti, hogy életének ebben a szakaszában ezek a témák még nem fontosak számára Ilyenkor jobb, ha másik mesét mesélünk neki. Pillanatnyi érdeklődésének és szükségletének megfelelően a gyermek ugyanabban a mesében sokféle értelemet találhat. A gyermeknek, amelyik mese fontos azt újra és újra hallani szeretné. Ilyenkor újabb részleteket is megért. Segíti feldolgozni belső szorongásait, félelmeit, nehézségeit. A mese történetei megértetik a gyermekkel, hogy a problémákat nem lehet elkerülni, s, hogy létezik megoldás. A mese mindig jól végződik. A mese tanulságait, annak jelentőségét magyarázni a gyermeknek nem ajánlatos, mert hisz ezzel "széttörjük" a mese varázsát. A mesék gyermekben részben tudatosan, részben tudattalanul hatnak. Magyarázatainkkal megfosztjuk annak a lehetőségétől, hogy ő maga gondolkodjon, s dolgozza fel a kapott élményeket. A mese önmagában hat, s nem kell a racionális világba átemelni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy nem válaszolunk a kérdéseire, hogy nem beszélhetünk a meséről, de csak akkor és annyit, amennyit a gyermek igényel. 

Néhány mesefordulatot mutatunk be párhuzamba állítva az értelmezhető pszichológiai leírásokkal:

- A hős vándorlása során elér egy kutat, melybe leereszkedve egy másik, "lenti" világban találja magát. A lelki életünkben saját mélyebb lelki valóságunkba szállunk le egy álomban vagy egy belső utazásban.

- A tetejetlen fa megmászása során jelentősen megváltozik a hős időélménye a külső megfigyelőkhöz képest. Ez párhuzamba állítható a módosult tudatállapotok élményanyagával, melyet relaxációs vagy meditatív élményekben élnek át.

- A gonosz mostoha jelképezi a gyermek felnövekedése során a leválás nehézségeivel küszködő fiatal anya-élményének változását: édesanyja mintegy meghal számára, hiszen felnőtten már nem viselkedhet gyerekesen, nem várhatja szüleitől a gyermeknek járó gyámolítást. A mostoha az elszakadás sötét oldalát jelenítheti meg.

Forrás: olvasovanevels.gportal.hu

Kép: Siddhartha Saravia