Magabiztosabb, boldogabb, nyugodtabb. Ezt ígéri az egyszerűbb nevelés. Felkelti a gyermekben a szunnyadó zsenit, segíti a kreativitásában, önállósodásában, és ráadásul a szülő sem szakad meg. Az unalom értékes eszköz, hagyjuk kicsit nyavajogni, hagy keresgéljen, fedezze fel világát, és önmagát. Engedjük mozgósítani fantáziáját.

A szülők mindent beleadnak, csak hogy gyermekük fejlődhessen. A legjobb külön órákra járatják, pazar ajándékokat vesznek, és persze a kütyük világából sem szabad kihagyni. Vajon valóban ezzel érünk célt?

Kutatások bizonyítják, hogy a puritán eszközpark és az unalom többet ad annál, mint ahogy fejlődő, rohanó világunkban gondolnánk. Ha néhány alappillére támaszkodunk, gyermekünknek belső indíttatása lesz kísérletezni, alkotni. Az együttműködő, biztonságos, megnyugtató, önálló tevékenységre inspiráló környezet persze elengedhetetlen hozzá.

Lássuk a az egyszerűbb nevelés négy alapkövét:

• az egyszerű, ingerszegény, de biztonságos környezet
• a következetes napi ritmus és rutin
• a kötelező programok és elfoglaltságok minimalizálása
• a külvilág zavaró - a gyermek számára érthetetlen impulzusainak megszűrése

Mi sem izgalmasabb egy szabad térben fantáziálni, ahol a fák között kötelekből labirintust építhetünk, bujkálhatunk kalózok elől, amiket csúzlival lövöldözhetünk. Vagy éppen fűre lépni tilos, mert az a tenger, és ha lelépünk a kövekről, cápák falnak fel, de sebaj, mert van nálunk egy szuper bot, amely kardként funkcionál és legyőzhetjük vele a gonoszokat.

És fára mászni? Elengedhetetlen a gyermekkor számára - megtapasztalja, hogy van veszély a világon, hogy figyelni kell, felelős önmagáért, ha leesik fáj, ha horzsolódik fáj. De milyen klassz a fa tetején egy világító toronyba képzelni magunkat, vagy a mindent belátó szikla legfelsőbb csúcsán, ahol mi lehetünk az erdő és élőlények őrzői.

A varázslatos, csodálatos gyermeki világot ápolni kell bennük, ameddig csak lehet. Nyugodtan legyen mindenből kevesebb, legyen az élet lassúbb, "unalmasabb". Hagyd a gyereket gyereknek lenni. Engedjük el a különórákat, nyelvórákat, edzéseket, tematikus szülinapi bulit, tabletet. Ha mind ezeket takarékra tesszük, és a különböző nevelési elveket, a generáció nyugisabb és kiegyensúlyozottabb lesz.

Ha hagyjuk a gyerekeket csak úgy lenni, és elengedni fülünk mellett a nyavajgást, és szorongásunkat, hogy most "vajon mit csináljak, milyen programot találjak neki hétvégére" - ha mindezeket háttérbe tesszük, a gyermeknek így belső indíttatása lesz kísérletezni, alkotni. Az is fontos, hogy minél kevesebb felületet adjunk a gyereknek az ellenkezésre, az ellenállásra - ha az idő nagy részében azt érezheti, hogy szabadon dönt, a szülői jelenlétet közös játéknak, együttes cselekvésnek éli meg.

Folytatás a kép alatt...

Mit tegyünk tehát, ha nyaggat, és nyavajog? Felajánlhatjuk neki, hogy segíthet a főzésben, takarításban, vagy éppen felseperhet az udvaron. Persze valószínűleg nem nagy lelkesedéssel fog hozzákezdeni eme tevékenységekhez, és máris felfedezi a szobában a bunker építés csodálatos lehetőségeit, a plédeket, kavicsokat, festékeket, de akár egy papír guriga is nagy szolgálatot tesz.

Tehát kedves szülők! Ha gyermeketek unatkozik, nem követtek el bűnt. Sőt a lehető legjobbat teszitek velük, és értük. "Az unalom ajándék, a kreativitás előszobája". Ezért sem szükséges állandóan lekötni őket, amitől a gyermek is, felnőtt is egyaránt frusztrálttá válik. Ráadásul, ha korán figyelemmel kíséritek, mi felé vonzódik, mi köti le, mit fedez fel magának, észrevehetitek milyen tehetségek mutatkoznak meg, amely felé lehet fokozatosan terelni. 

Dobáljatok ki minden zenélő, 5 perc után semmit nem érő játékot. Kukába a felesleggel! Legyetek nyitottak, kreatívak, játékosak. Engedjétek élni gyermeketek belső kincseit, értékeit, kibontakozó személyiségét, melyekből nem csak ők, de mi felnőttek is sokat tanulhatunk.

Mindenkinek jó kibontakozást kívánok! :)

Kép: pinterest

Szöveg: Zs. Lengyel Mónika (ihlette: Varjasi -Farkas Csaba)