Ad Astra, avagy egy 6 éves fiú a moziban
Vasárnap este. Úgy döntöttünk a férjemmel, hogy elmegyünk egy mozira. Megnéztük mi megy a műsoron. Á, Brad Pitt! Szeretjük, rendben menjünk. Egy kis smink, parfüm, nézelődés, könyvek, máris a popkorn előtt sorban. Bent a moziban. Még fény van. Szállingóznak az emberek. Nézem kik jönnek és tartanak velünk egy jó kis estére. Fiatal és idős párok egyaránt, Z generáció. Jófejnek tűnnek. Nyúlánk, kamasz srácok. Hopp, és egy család is bekanyarodik a lépcsősor elé. Ó, egy anyuka a nagyobb fiával, kb 10 év körüli. Jajj, de van még egy fiú. Az igen! Hát ő mit keres itt? Egy 6 éves fiú a moziban.
Döbbenten látom, hogy közelednek felénk. A mi sorunkba
ülnek. Elgondolkodom. Tényleg igaz. Több ilyet láttam, de valahogy mindig
igyekeztem mégis szépíteni a dolgot. Nem, nem. Valóban behozza a szülő a 6 éves
fiát. Jó, rendben. Még én sem láttam a filmet, ne ítélkezzünk.
Fények lejjebb
kúsznak. Jönnek a reklámok. Eddig rendben, a Tv-ben is ezt látni. Előzetesek.
Lássuk! Harc, vér, tekintet, cikázó képek, fegyverek, lövöldözés, sikoly,
hangzavar... A Joker, a Gemini Man és a Terminátor előzetese. "Jajj, szegény"
Gondolom magamban. Fel sem fogja, olyan gyors. "Vajon fog tudni aludni?"
Rendben, nézzük tovább, mi jöhet még? Hu, szerencsére most nem mutatták Stephen
King híres Az című regényének már megfilmesített változatának bemutatóját. Ezen
én is megnyugszom, mert egyszer láttam, azóta nem tudom kitörölni. Megúsztuk
mind ketten. Sötét lesz. Kezdődik a film. Csend. Majd a már jól ismert hang és
logo. "16 éven aluliak számára nem ajánlott". Döbbenet. Sejtettem, hogy nem 6
éveseknek való, de azt hittem, hogy 12 év lesz a korhatár. Nem. Vajon
megkérdezzem, tudja e, hogy fia és az említett kor között 10 év van? Tudja.
Igen, tudja. Jó, akkor nem kell felvilágosítanom. Nem tudok figyelni, csak ezen
jár az agyam. No, de nem az én felelőségem, igyekszem tovább nézni a filmet. (Spoiler veszély)
Lassú. Nincs benne vér és harc. Hallom a kisfiú gondolatát. "De unalmas, mikor
lesz vége?" Rajzolódik a story. Értem, ó, ez inkább pszichológia, mint sem egy
látványos scifi. Szuper, én ezeket nagyon szeretem. Újra eszembe jut a fiú.
"Nem értem az egészet, a mese és a színek jobban tetszenének. Ó, nem is,
inkább, amit anya olvas!" Oké. Kezd körvonalazódni. Főszereplőnk falakat épít
maga köré, és már már pszichológiát meghazudtoló módon folytja el indulatait,
és érzéseit, amit még kisgyermekkorában élt át apja elvesztését illetően. Annyi
lehetett, mint a moziban a kisfiú, talán kicsit idősebb. Gyermeki énje
kétségbeesetten kutatja az űrben, hátha él még. Ez egy utazás, egy belső
utazás. Csodálatos, ahogyan Brad Pitt játéka is. Oké. Jelenet. Fent az űrben,
egy űrkabinban. Halottak. Sok halott. Feszültség. Egyszer csak egy még élő
ember mögül előbújik egy hatalmas majom, és az állat már az arcát csúnyán
megsebesítette, és a fél karját fogaival letépte. Mutatják. A véres karcsonkot
is. A véres, harapdált arcot is. "Félek, jobb lett volna otthon! Anya miért
hoztál el!? De ügye fogunk jönni még azért moziba? Inkább hallgatok! Csak
nehogy leszidjon, hogy megint bepisilek éjszaka! Vajon mikor nem fogom magam
előtt látni újra ezt a nagy fogú majmot, meg a véres kezet?!"
Talán ez zajlik a tudattalanban, nem tudom... Azt viszont igen, hogy 7 óra múlt már, és lassan 9 óra is elmúlik. Vasárnap van. Másnap óvoda és iskola. A film szerintem csodás volt. Valójában egy kisfiú története, aki nagyon vágyik az apukájára, de fel kell nőnie, és elengednie. Gyönyörű! És jegyezzük; "16 éven aluliak számára nem ajánlott"
Írta: Lengyel Mónika
Illusztráció: Zsembery Levente